"könnyű és finom"

Dag!

 

süti

 

A mai reggelemet egy Daanone "könnyű és finom" joghurttal kezdtem.  S, hogy ez miért postolnivaló? azért, mert a D@none -nál tudnak valamit, ha ízről van szó. Most a Narancsos álom fantázianévvel ellátott csodáról beszélek. Valami hihetetlenül jól eltalálták a karácsony ízét. :) Igen az egész joghurtnak karácsony íze van :) tudom, hogy bután hangzik, de akkor is így van. Egy kanál és máris érzem a számban a mézes narancsos kalács ízét... nagyon finomra sikeredett. A múlt évben [vagy idén, nem tudom pontosan] is volt egy finom karácsonyízű joghurt az almás - fahéjas volt.

[Azért a D@none-nál sem minden feledhetetlenül finom, pl. a kakaós joghurt valami irtó savanyú nem-tudom-mi volt. Olyan íze volt a joghurtnak, mit az aludttej kakaóporral...]

Jó érzés tudni, hogy azért még vannak finom apróságok az életben ;)

 

Szép napot :D

 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!

írta: stier, 2009. szept. 26. 11:29 - címkék: és kategóriák: Zizz - 1 komment

egy pénteki nap

Nyolckor nyitva már a könyvtár, reggel magamba öntök egy forró csokit, hogy a klímás buszon való didergős utazás után egy kicsit felmelegedjek és hogy a lábaim se maradjanak lilák a hidegtől. Ilyenkor pénteken a gyerek délután egészen zárásik [6-ig] csocsóznak vagy ping-pongoznak. Időnként megrohamoznak az olvasók, hogy van-e már valami új könyv vagy megvan-e ez a könyv vagy amaz. Időnként viszont nem jön senki egész délelőtt vagy délután...

Már már azért a faluban is tudják hogy az alacsony szőke az új könyvtáros :) azt nem tudom milyen véleménnyel vannak rólam a falusiak, csak azt, hogy aki legalább egyszer találkozott velem az nem rossz szájízzel hagyta el a könyvtárat. Persze tudom, hogy engem sem szerethet mindenki. [kapásból feltudok sorolni volt csoporttársakból 10-et, aki biztos nem kedvel] Annyit teszek, hogy kedves vagyok mindenkivel és segítek, ha tudok. A gyerekekkel ebből a szempontból könnyebb volt, mert Ők könnyebben veszik a változásokat. Már szívesen jönnek hozzám és mesélik el a napjukat. Az idősebbek között is vannak olyanok akik besétálnak újságért és mesélnek hozzá.

Igyekszem mindenben helytállni, bár el kell mondjam nem olyan könnyű könyvtárosnak lenni még a sok gyakorlat után sem. A gyakorlatokon nem mutatják meg, hogy rendelj innen onnan; hogy mond el a főnöködnek, hogy azok a könyvek, amiket kiválasztottál azok kellenek vagy legalább is jó lenne beszerezni őket. Hogy állapítod meg egy hét után, hogy a falu apraja nagyja mit olvasna szívesen...

A nap végén, viszont jó érzés tudni azt, hogy bármennyire is korán kell kelnem ahhoz, hogy munkába induljak, megéri. Mert ez álmaim munkája [mindig is könyvtáros akartam lenni :)]. Szeretem csinálni, és hiszem hogy egyre jobb leszek benne.

Szép napot :)

 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!

írta: stier, 2009. szept. 25. 14:02 - címkék: és kategóriák: könyvtár - még nincsenek kommentek

elmúlt ...

... egy jelentős és rövid időszaka életemnek.

Kezdem azzal, hogy elvesztettem egy barátot... egy barátot, akivel szinte mindenről tudtam beszélni, akiről azt hittem egy hullámhosszon vagyunk. Nos, rosszul hittem, és a mondás, miszerint "Lakva ismerszik meg az ember..." abszolúte igaz. Nagyon sokáig azt hittem meg lehet tartani a barátot akkor is, ha összeköltözünk vele. Nem igazán lett igaz. Kezdem úgy érezni, hogy velem nem lehet együtt lakni, [és most az nyugodtan írja meg aki velem lakott, hogy pocsék lakótárs vagyok vagy nem...]. Négy évig voltam kollégista, nem a bulizós fajtából való, mások szerint kedves meg segítőkész vagyok. Akkor viszont nem értem.

Az alapvető hibát ott követtem el, hogy 3 emberrel közösen gondoltam tovább a suli utáni életemet, Szegeden. Semmiféle előismerettel nem rendelkeztem Szegedről [csak amit a suliban a fejembe préseltek], úgy gondoltam ez a város remek színtere lesz a tanulásnak és a "munka" nevű naggyá válás elkezdésének. Úgy éreztem, hogy 4 Szombathelyen végzett csoporttás megcsinálhatja a szerencséjét, elkezdheti az életét együtt, s aztán majd valamivel könnyebb lesz...

Szóval miért is lett vége egy időszaknak, azért mert négyen leköltöztünk Szegedre egy [szerintem] jó kis albérletbe. Igaz, hogy külvárosi részen találtunk lakást, de volt valami ahonnan elindulhattunk és ahova este hazatérhettünk. Másfél hónapot éltem abban az albérletben, ami mondhatni a szívemhez nőtt.

Volt azonban egy kis bibi ebben az idillben, mégpedig a másik két lakótárs. Akik, mondjuk ki kezdettől fogva nem érezték jól magukat velünk. Sok mindent ide sorolhatnék még ami rossz volt, de egy igazán bántott. Mégpedig az, hogy kitakarítottam egy helyen, aztán a másik leányzó utánam ugyanott kitakarított. Nos, ez szerintem minden embernek rosszul esne, még akkor is, ha nem egy egyszerű takarításról van szó. Merthogy az a hely ahol laktunk retkes volt, meg 30 éves [ami kezdetben 5 - 10 év volt] por volta falakon... Valóban nem egy patikában éltünk, de tiszta volt a lakás. Az meg hogy a kád alapszíne már nem hófehér, hanem sárgás volt az tényleg az éveknek tudható be. Azon is lehetett volna változtatni, de nem akarásnak nyögés lett a vége. A kedvencem a szemét levitel volt... nos az még egy nyögvenyelős dolog volt. [Aki tisztaságmániás, meg ilyenek az nem nézi 4 napig a szemetes zsákot a konyhakövön... nehezen álltam meg hogy ne vigyem le, de kíváncsi voltam mikor veszik észre...]

Mindemellett 3 napi együtt élés után bejelentették, hogy nem maradnak az albérletben... mert retkes. Mi próbálkoztunk szebbé és tisztábbá tenni, de  Ők észre sem vették. Nem számított hogy egy délelőtt álltam a sűrű domesztoszban és vakartam a fürdőkádat, hogy nekik megfelelő legyen. Soha nem panaszkodta a mosatlan edényekért / fogtam és mindent elmosogattam, egyszer nem söpörtek volna fel... stb.

Igazán rossz most panaszkodni, mert nem így akartam élni. Nem úgy akartam élni, hogy most péntek délután megnéztünk egy albérletet, rábólintottunk és már költöztünk is szombaton. Úgy, hogy lényegében megint ismeretleneknél lakunk, és reméljük a legjobbakat. Rengeteg vesződséggel járt a költözés már elsőre is, akkor autóval most kis lábainkkal pakoltunk át egyik helyről a másikra. a környék nem sokat változott, mert eddig is a Vértó mellett laktunk, és most is, csak a másik oldalán. A földszint helyett a 10.-en lakunk, és főbérlővel együtt. Úgy hittem élni jövünk Szegedre, megalapozni minden értelemben a jövőnket, de nem így lett. Valakinek ez az első eset, hogy anyu szoknyájától messze van, és nem tud igazán elválni a köldökzsinórtól. Nálam ez nem gond, mert sajnos engem hamar elválasztott az élet anyám szoknyájától...

Fáj ez az egész, egészen augusztus 3-tól kezdve. Minden nap éreztem, hogy dolgozik az ideg a gyomromban, és úgy kell vidámkodnom, hogy tudom velük soha nem fogok önszántamból találkozni. S, hogy miért nem azért, mert aki a hátam mögött kifecseg mindenfélének azzal én nem akarok beszélni. Egy ember sem különb a másiktól, mert mindenkit anya szült és mert mindenki ember, jó és rossz is lehet. Nem akarok olyannal beszélni, találkozni, élni, aki a kezdet sikerörömét elveszi és boldogtalanná teszi minden napomat. Remélem együtt marad a másik pár, akik miatt költöznünk kellett, és hogy az élet Őket is megtanítja egy -két dologra.

Sajnálom azt az öregurat, akinek az albérletében laktunk. Végtelenül kedves volt hozzánk, és a végletekig korrekt. Bízom benne, hogy mi voltunk az első és az utolsó, tiszavirág életű [itt másfél hónapnyi időszakot értek] albérlői.

Reménykedem egy jobb életben, de mint tudjuk a remény hal meg utoljára.

// Időközben megjegyzem, hogy Apátfalva könyvtárosa vagyok hivatalosan keddtől.

 

[Egy másfajta bejegyzés ugyanerről...] 

Ui.: hazug vagyok, szemét és álszent, jah meg szeretek retkes lakásban lakni ... - egyesek szerint. Az bánt, hogy annyit kapnék értük, mint két rendes emberért...

 
 
5 (1)
Jelentkezz be a szavazáshoz!

írta: stier, 2009. aug. 30. 21:54 - címkék: albérlet, ARCok, szeged és kategóriák: LOL - 5 komment

Albérlet...

Dag!

Az elöző postomban említettem, hogy albérletet kell keresnünk. A keresgélés közben találtam pár érdekes hírdetést, amit meg is mutatok :)

 

 

 

.....

 

 
 
5 (1)
Jelentkezz be a szavazáshoz!

írta: stier, 2009. aug. 16. 22:16 - címkék: albérlet, kép és kategóriák: Zizz - 1 komment

... sokminden

Dag!

Nos, kezdem a hűűűűű, de régen nem írtam ide sablonnal :) 

S, hogy miért nem írtam? Annak nagyon sok oka van:
- nem volt gépem [nettel],
- nem volt időm [államvizsga, család, facebook],
- nem tudtam mit írjak [inkább nem tudtam hogy fogalmazzak, hogy senkit ne bántsak meg vele],
- lusta voltam [vagyok :)]

Nah, de végtére is idekeveredtem, így elmesélem mi is történt az elmúlt 3 hónapban:

május...

Ugye a szakdolgozatokat ápr. 15-ig kellett leadni, ez meg is történt. Májusban kezdődött a NAGY államvizsgára tanulás, ami napi nyolc órát jelentett. Mondhatni nem volt sok tétel, amit meg kellett tanulnom [68 össz.], sikerült is jó sokat a bucimba préselni a tételek tartalmából. Megjegyzem szerintem könnyen ment mert a kedvenc részeket nem kellett a nulláról megtanulni.

Májusban kezdtük el szervezgetni aktívan közös életünket Zolival. Mikor hova megyünk, meg ilyenek...

június...

Június első két hetében voltak a szakdolgozat védések és az államvizsga. A szakdolgozatomat könyvtári adatbázisépítésből írtam, Delphi Pascalban. Vagyis készítettem egy szoftvert [Temi a neve]. 4-est és 5-öst kaptam rá, és azóta is hálás vagyok érte. Az államvizsgám átlagolva 5-ös lett [csak hogy villogjak ] Négyes diplomával zárhattam a második hetet júniusban. Azonban a nyelvizsgám hiányzott a diplomámhoz... így csak egy csicsás papírt kaptam, hogy mindent teljesítettem, de kemyénkötésü diplomát csak nyelvvizsgával kapok.

Kicsi korom óta hátrányosan különböztettek meg a tanárok amiatt, mert mindkét szülőmnek szakmunkás végzettsége van. Amióta az eszemet tudom könyvtáros és diplomás akarok lenni, hogy ha lesznek gyermekeim nekik ne kelljen azokat a sablonszvegeket hallgatni, mint amiket nekem kellett.

Június végén már a koliból is ki kellett költöznöm. Az igazat megvalva szerettem ott lakni. Nem voltam party arc vagy ribi, csak Niki a 215-ből. Vannak akik hiányoznak, messze vannak tőlem [mert most Szegeden lakom] és mondhatom szeretem Őket.

július...

Júliusban kaphattuk kézhez kemény munkával megszerzett diplomáinkat. A szüleim nem lehettek mellettem, de gy nagyon jó barát Csilla, a tesóm, a nagyim és akit szeretek Zoli ott voltak. Örültek nekem és az igazság az, hogy megkönnyeztem minden ismerőst, és szívből büszke voltam mindanyiójukra. Persze, persze ez most nyálas, de így volt!

Zolival Szombathelyről Bucsáig utaztunk úgy, hogy egy bicikli is velünk volt... [soha ne higgyetek egy mávosnak, mert nem mindig mondanak igazat.] Semmi probléma nem lett volna hazafelé, ha a bicikli szállításra is alkalmas IC-re felengedtek volna minket. Mivel nem engedtek, ezért a keletiből Zuglóig sprint, hogy elérjünk egy másik vonatot. [sikerült is] a vonaton természetesen álltunk, nem vártunk mást. Cegléden azonban egy öreg bácsi is felszállt mellénk bicajával. Így hármasban + 2 canga álltunk a leghátsó vagonban leghátul.  Az csak plusz, hogy nagyon meleg volt. Nagy nehezen Karcagon leszálltunk és vártunk apura, hogy hazafuvarozzon minket.

Eztán egy jó ideig otthon voltam. Jól esett végre az otthoni koszt, a zsivaj, az hogy anyu kiküld füvet nyírni :) hiányoztak. A tesóim sokat nőttek [nem ám, csak régen láttam őket]. Valamikor a hónap közepén elkezdtünk albérleteket keresni Szegeden [mert ide felvételiztünk [Szabina, Norbi, Zoli és én]]. Nehezen kiválasztottunk egy albérletet, ami megfelelt mindenkinek [...nomorecomment...].

Nagyban vadásztuk [Zoli és én] már az állásokat, hátha minket is bevesznek a NAGY taposómalomba. Azért bogarásztuk az újságokat, hogy mi is kizsákmányolható adófizetőkké válhassunk...

Július 15-én költöztünk Zolival Szegedre a Nyitra utcába.  

augusztus...

Szabina és Norbi is itt vannak velünk, mert hát 4n bérlünk egy 1,5 szobás albit.

Munka terén már vannak kecsegtető lehetőségek. A környék nagyon szép, nyugis is.

Egy állásinterjúra menet találkoztunk egy párral [Tomival és Borival], aki az SZTE-re jártak. Nagyon kedvesek voltak és jókat beszélgettünk, a végén kiderült, két sarokra lakunk egymástól.

De úgy néz ki, el kell költöznünk innen ... végül is ne panaszkodjak, azzal alszom akit szeretek *pirul*.

 

Azt hiszem ez elegendő olvasmány lesz egy időre. Szép jó éjszakát, minden éjjeli bagoly facebook-osnak is.

Ahoj!

 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!

írta: stier, 2009. aug. 13. 19:44 - címkék: aaaah és kategóriák: Zizz - 3 komment
Régebbiek | Végére »