Patika biznisz...

Dag!

Nem olyan régen lakunk Szegeden, hogy elmondhassam azt, hogy ismerem a várost. Főleg úgy nem, hogy nem is a városban dolgozom.
Az viszont már az első hónapban feltűnt, hogy az itteni patikáknak elég jó reklámja van, már csak a pontgyűjtő akciók miatt is. Elsőnek túlságosan is pénzközpontúnak tartottam azokat a patikákat, amelyek az ott beváltott receptek után vagy azok össz. összege után pontot kapnak, amit mindenféle "jó" dologra beválthatnak. Szombathelyen is van ilyen patika, ha jól tudom, amelynek pontgyűjtő plasztik kártyája van a törzsvásárlók számára.
Itt Szegeden is csak az tűnt fel, hogy nagyon sok mindenkinek "xyz" Patika logóval ellátott vászon táskája van. Aztán láttam a patikákban kirakott plakátokat, hogy 1000-2000 Ft-ért kaphatunk 1-2 pontot, amit aztán értékes ajándékokra válthatunk be. Hogy ezt mért tartom jónak? Mert [megint] szegény nyugdíjasokra gondolva, akik súllyos ezreket hagynak a patikákban, megéri hűségesnek lenni és a kisnyugdíjból kiváltott gyógyszerek mellé egy kis "ajándékot" is kiválthatnak. Más Patikáknál meg receptenként kaphatunk vissza X összeget.

Szóval, a Patika Biznisz szerintem jó dolog :)

 
 
5 (1)
Jelentkezz be a szavazáshoz!

írta: stier, 2009. dec. 29. 14:59 - címkék: biznisz, patika, szeged és kategóriák: Zizz - 1 komment

Megfigyelés

Dag!

Már egy jó ideje figyelem az embereket, az egyik általam gyakran látogatott üzletben. Azért figyelem meg az embereket mert nincs jobb dolgom. Mert az angol tanárom közelében van egy üzlet, és mindig idő előtt érek oda. A tanáromat nem akarom zavarni, hogy 10-15 perccel hamarabb érkeztem mert mindig van nála tanítvány. Nah, szóval amiért hamarabb érkezem meg mindig bemegyek ebbe az üzletbe és ott ahol a jónép elpakolja az árut a bevásárlókocsiból a szatyrába, ott ácsorgok és figyelem az embereket.

Természetesen a biztonsági őr már számtalanszor megkérdezte kit várok, mire mindig az a válasz, hogy senkit. Már megszokta az arcomat, és talán elhiszi, hogy nem terepszemlén vagyok. Bő három hónapja járok angoltanárhoz heti 3 alkalommal. Tehát ebből kiderül, hogy nagyon sok időt töltök megfigyeléssel.

A tapasztalataim azok, hogy az emberek igen illetlenek és tuskók tudnak lenni szegény pénztárossal. Pedig nem a pénztáros hibája, ha valami el van árazva, vagy sokat kell várni a pénztár előtti sorban. Az, hogy a pénztáros is ember nem sokan veszik észre, és általában (megfigyeléseim szerint) azok bántják a legtöbbet, akiknek van mit a tejbe aprítani. Meglehetősen arogánsak azok, akiket hetente többször is látok az üzletben nagy cimlettel (10-20 ezressel) fizetni. Ők aztán mindig sietnek, őket mindig engedjék már előre, ők azok akik rendszeresen nem mérik le a zöldség vagy gyümölcs árút, így azt a pénztárosnak kell megtennie (ezért a többi ember még többet áll a sorban). Aztán amikor meglátja, hogy a 4 db banán ára 160 Ft helyett 180 Ft  egyet visszarakat és újra leméreti, mert hogy ez  neki ennyiért drága (a tihanyi camamber sajt az nem, abból 5-6 db is van a kosarában).

Aztán ott van a szegény kisnyugdíjas, akit mindenki lökdös meg taszigál a sorban. Akinek a kedves pénztáros számolja ki 5 Ft-osokból a fizetendő összeget, mert nyugdíj óta nem látott 5.000 -es cimletet. [nem akarok öreg lenni]

Aztán az egyik "kedvencem", az anyuka vinnyogó gyerekkel :) Hát az valami felemelő, ha kb. 10 percen át (amíg a sorban állsz) egy gyerkőc földhöz vágja magát és visít. Szó szerint mint akit nyúznak. Az anyuka meg nem szól neki semmit [biztos ő is szabad szellemben neveli a gyermekét - erről majd később]. A biztonsági őr finoman szól az anyukának, hogy hallgattassa el a gyereket, mert halláskárosodást kap a többi vevő. Az anyuka erre bevágja a durcát és kéri a panaszkönyvet, hogy "Itt milyen bunkók dolgoznak!" - felkiáltással. A biztonsági őr már edzett vagy csak fáradt ahhoz hogy megmondja a magáét a nőcinek, és inkább hagyja az egészet. Ugyan ide tartozik mikor valaki a szintén nyafogó gyermekét a kezénél fogva ráncigálja ki az üzletből. Komolyan nem értem, hogy lehet egy gyerek ilyen. Anyumnak hat gyermeke van és egyikünk sem hisztizett soha házon kívül.

Másik kedvenc vásárló típusom a fiatal "alkoholisták". Jó biztos nem alkoholisták, de azért szerintem két lányra 4 liter bor + 2 liter kóla sok egy "csajos" estéhez. Amihez természetesen a rágcsa egy teljes kiőrlésű lisztből készült iciri-piciri keksz adag. Hozzájuk tartoznak még a menő "pasik" [inkább csak pasi kezdemények ;) - akik még soha nem borotválkoztak, de hosszabb a hajuk és több zselé van benne mint Elvis-ében valaha is volt]. Ők aztán nem csak bort és kólát vesznek, hanem sört és egyébb minőségi italokat. Azonban, mikor a pénztáros kéri a személyi igazolványt sajnos egyiknél sincs és siránkoznak, hogy most nézzel el nekik ezt a hiányosságot. A péntáros ilyenkor természetesen az összes piát visszapakoltatja - ez után csuklik szég anyukája egy jó darabig.

Most nem jut eszembe több FŐ vásárlótípus, de biztos van még ;) mert hát emberek vagyunk és nem egyformák, de azért be lehet minket osztályozni.

Végezetül még elmondom, hogy utálom azokat az embereket akik divatból jótékonykodnak. A fent említett üzletben is gyűjtést szervezett a Magyar Máltai Szereteszolgálat. Nos, egy jól szituált középkoru nő odalép az egyik ilyen önkénteshez (szerintem azok, de ebben nem vagyok 100%-ig biztos), aki gyűjti az adományokat, majd odanyom a kezébe egy kis konzerv májkrémet (ami kb. 40Ft) és azt mondja: "Sajnálom, de csak ennyit tudok adni. Sajnos mi sem élünk jól. Az Isten áldja." - ehhez csak azt a plusz infót fűzném hozzá, hogy a középkorú adományozó bevásárló kocsijában súlyos ezreket érő alkoholos italok voltak + kóla, a koka és fagyasztott pizzák min. 6 db. Nos, ezek után ki ki döntse el, hogy mit gondol a nőciről, aki sajnos nem él jól.

És hogy miért nem szeretem azokat az embereket, akik divatból jótékonykodnak, mert csak időnként jut eszükbe, hogy anno mikor kicsik voltak megkeresztelték őket és a szenteltvízhez egy életviteli irányzat is jár. Azonban ezt ugye nem sokan tarják be, vagy van aki félig-meddig tartja csak be. Egyben azonban mindannyian egyformák, mindegyik Istent okolja a rossz dolgokért, a jókért viszont önmagukat fényezik. Amikor jótékonykodni lehetne (amit amúgy mindig lehet) akkor nem jut eszükbe a legfontosabb (szerintem legfontosabb dolog) emberi hozzáálás, az adományozás / adakozás / adás öröme...

Nos, most ennyi, remélem azért érhető, hogy mit akartam megosztani veletek :)

 
 
5 (1)
Jelentkezz be a szavazáshoz!

írta: stier, 2009. dec. 20. 15:01 - címkék: bolt, vallás és kategóriák: Zizz - 2 komment

"könnyű és finom"

Dag!

 

süti

 

 

A mai reggelemet egy Danone "könnyű és finom" joghurttal kezdtem.  S, hogy ez miért postolnivaló? azért, mert a D@none -nál tudnak valamit, ha ízről van szó. Most a Narancsos álom fantázianévvel ellátott csodáról beszélek. Valami hihetetlenül jól eltalálták a karácsony ízét. :) Igen az egész joghurtnak karácsony íze van :) tudom, hogy bután hangzik, de akkor is így van. Egy kanál és máris érzem a számban a mézes narancsos kalács ízét... nagyon finomra sikeredett. A múlt évben [vagy idén, nem tudom pontosan] is volt egy finom karácsonyízű joghurt az almás - fahéjas volt.

[Azért a D@none-nál sem minden feledhetetlenül finom, pl. a kakaós joghurt valami irtó savanyú nem-tudom-mi volt. Olyan íze volt a joghurtnak, mit az aludttej kakaóporral...]

Jó érzés tudni, hogy azért még vannak finom apróságok az életben ;)

 

Szép napot :D

 
 
5 (1)
Jelentkezz be a szavazáshoz!

írta: stier, 2009. szept. 26. 11:29 - címkék: és kategóriák: Zizz - 1 komment

egy pénteki nap

Nyolckor nyitva már a könyvtár, reggel magamba öntök egy forró csokit, hogy a klímás buszon való didergős utazás után egy kicsit felmelegedjek és hogy a lábaim se maradjanak lilák a hidegtől. Ilyenkor pénteken a gyerek délután egészen zárásik [6-ig] csocsóznak vagy ping-pongoznak. Időnként megrohamoznak az olvasók, hogy van-e már valami új könyv vagy megvan-e ez a könyv vagy amaz. Időnként viszont nem jön senki egész délelőtt vagy délután...

Már már azért a faluban is tudják hogy az alacsony szőke az új könyvtáros :) azt nem tudom milyen véleménnyel vannak rólam a falusiak, csak azt, hogy aki legalább egyszer találkozott velem az nem rossz szájízzel hagyta el a könyvtárat. Persze tudom, hogy engem sem szerethet mindenki. [kapásból feltudok sorolni volt csoporttársakból 10-et, aki biztos nem kedvel] Annyit teszek, hogy kedves vagyok mindenkivel és segítek, ha tudok. A gyerekekkel ebből a szempontból könnyebb volt, mert Ők könnyebben veszik a változásokat. Már szívesen jönnek hozzám és mesélik el a napjukat. Az idősebbek között is vannak olyanok akik besétálnak újságért és mesélnek hozzá.

Igyekszem mindenben helytállni, bár el kell mondjam nem olyan könnyű könyvtárosnak lenni még a sok gyakorlat után sem. A gyakorlatokon nem mutatják meg, hogy rendelj innen onnan; hogy mond el a főnöködnek, hogy azok a könyvek, amiket kiválasztottál azok kellenek vagy legalább is jó lenne beszerezni őket. Hogy állapítod meg egy hét után, hogy a falu apraja nagyja mit olvasna szívesen...

A nap végén, viszont jó érzés tudni azt, hogy bármennyire is korán kell kelnem ahhoz, hogy munkába induljak, megéri. Mert ez álmaim munkája [mindig is könyvtáros akartam lenni :)]. Szeretem csinálni, és hiszem hogy egyre jobb leszek benne.

Szép napot :)

 
 
5 (1)
Jelentkezz be a szavazáshoz!

írta: stier, 2009. szept. 25. 14:02 - címkék: és kategóriák: könyvtár - még nincsenek kommentek

elmúlt ...

... egy jelentős és rövid időszaka életemnek.

Kezdem azzal, hogy elvesztettem egy barátot... egy barátot, akivel szinte mindenről tudtam beszélni, akiről azt hittem egy hullámhosszon vagyunk. Nos, rosszul hittem, és a mondás, miszerint "Lakva ismerszik meg az ember..." abszolúte igaz. Nagyon sokáig azt hittem meg lehet tartani a barátot akkor is, ha összeköltözünk vele. Nem igazán lett igaz. Kezdem úgy érezni, hogy velem nem lehet együtt lakni, [és most az nyugodtan írja meg aki velem lakott, hogy pocsék lakótárs vagyok vagy nem...]. Négy évig voltam kollégista, nem a bulizós fajtából való, mások szerint kedves meg segítőkész vagyok. Akkor viszont nem értem.

Az alapvető hibát ott követtem el, hogy 3 emberrel közösen gondoltam tovább a suli utáni életemet, Szegeden. Semmiféle előismerettel nem rendelkeztem Szegedről [csak amit a suliban a fejembe préseltek], úgy gondoltam ez a város remek színtere lesz a tanulásnak és a "munka" nevű naggyá válás elkezdésének. Úgy éreztem, hogy 4 Szombathelyen végzett csoporttás megcsinálhatja a szerencséjét, elkezdheti az életét együtt, s aztán majd valamivel könnyebb lesz...

Szóval miért is lett vége egy időszaknak, azért mert négyen leköltöztünk Szegedre egy [szerintem] jó kis albérletbe. Igaz, hogy külvárosi részen találtunk lakást, de volt valami ahonnan elindulhattunk és ahova este hazatérhettünk. Másfél hónapot éltem abban az albérletben, ami mondhatni a szívemhez nőtt.

Volt azonban egy kis bibi ebben az idillben, mégpedig a másik két lakótárs. Akik, mondjuk ki kezdettől fogva nem érezték jól magukat velünk. Sok mindent ide sorolhatnék még ami rossz volt, de egy igazán bántott. Mégpedig az, hogy kitakarítottam egy helyen, aztán a másik leányzó utánam ugyanott kitakarított. Nos, ez szerintem minden embernek rosszul esne, még akkor is, ha nem egy egyszerű takarításról van szó. Merthogy az a hely ahol laktunk retkes volt, meg 30 éves [ami kezdetben 5 - 10 év volt] por volta falakon... Valóban nem egy patikában éltünk, de tiszta volt a lakás. Az meg hogy a kád alapszíne már nem hófehér, hanem sárgás volt az tényleg az éveknek tudható be. Azon is lehetett volna változtatni, de nem akarásnak nyögés lett a vége. A kedvencem a szemét levitel volt... nos az még egy nyögvenyelős dolog volt. [Aki tisztaságmániás, meg ilyenek az nem nézi 4 napig a szemetes zsákot a konyhakövön... nehezen álltam meg hogy ne vigyem le, de kíváncsi voltam mikor veszik észre...]

Mindemellett 3 napi együtt élés után bejelentették, hogy nem maradnak az albérletben... mert retkes. Mi próbálkoztunk szebbé és tisztábbá tenni, de  Ők észre sem vették. Nem számított hogy egy délelőtt álltam a sűrű domesztoszban és vakartam a fürdőkádat, hogy nekik megfelelő legyen. Soha nem panaszkodta a mosatlan edényekért / fogtam és mindent elmosogattam, egyszer nem söpörtek volna fel... stb.

Igazán rossz most panaszkodni, mert nem így akartam élni. Nem úgy akartam élni, hogy most péntek délután megnéztünk egy albérletet, rábólintottunk és már költöztünk is szombaton. Úgy, hogy lényegében megint ismeretleneknél lakunk, és reméljük a legjobbakat. Rengeteg vesződséggel járt a költözés már elsőre is, akkor autóval most kis lábainkkal pakoltunk át egyik helyről a másikra. a környék nem sokat változott, mert eddig is a Vértó mellett laktunk, és most is, csak a másik oldalán. A földszint helyett a 10.-en lakunk, és főbérlővel együtt. Úgy hittem élni jövünk Szegedre, megalapozni minden értelemben a jövőnket, de nem így lett. Valakinek ez az első eset, hogy anyu szoknyájától messze van, és nem tud igazán elválni a köldökzsinórtól. Nálam ez nem gond, mert sajnos engem hamar elválasztott az élet anyám szoknyájától...

Fáj ez az egész, egészen augusztus 3-tól kezdve. Minden nap éreztem, hogy dolgozik az ideg a gyomromban, és úgy kell vidámkodnom, hogy tudom velük soha nem fogok önszántamból találkozni. S, hogy miért nem azért, mert aki a hátam mögött kifecseg mindenfélének azzal én nem akarok beszélni. Egy ember sem különb a másiktól, mert mindenkit anya szült és mert mindenki ember, jó és rossz is lehet. Nem akarok olyannal beszélni, találkozni, élni, aki a kezdet sikerörömét elveszi és boldogtalanná teszi minden napomat. Remélem együtt marad a másik pár, akik miatt költöznünk kellett, és hogy az élet Őket is megtanítja egy -két dologra.

Sajnálom azt az öregurat, akinek az albérletében laktunk. Végtelenül kedves volt hozzánk, és a végletekig korrekt. Bízom benne, hogy mi voltunk az első és az utolsó, tiszavirág életű [itt másfél hónapnyi időszakot értek] albérlői.

Reménykedem egy jobb életben, de mint tudjuk a remény hal meg utoljára.

// Időközben megjegyzem, hogy Apátfalva könyvtárosa vagyok hivatalosan keddtől.

 

[Egy másfajta bejegyzés ugyanerről...] 

Ui.: hazug vagyok, szemét és álszent, jah meg szeretek retkes lakásban lakni ... - egyesek szerint. Az bánt, hogy annyit kapnék értük, mint két rendes emberért...

 
 
5 (1)
Jelentkezz be a szavazáshoz!

írta: stier, 2009. aug. 30. 21:54 - címkék: albérlet, ARCok, szeged és kategóriák: LOL - 5 komment
Régebbiek | Végére »